Amikor a csend a leghangosabb…
Vannak találkozások, amelyekhez nem elegendő a jelenlét: az embernek egy kicsit meg is kell érkeznie hozzájuk. Csütörtökön iskolánk nyolcadik évfolyama Budapesten, a Nemzeti Színházban Vecsei H. Miklós és a QJÚB különleges koncertszínházi előadását, az Ázott hajában hét halott bogár ragyog című produkciót tekintették meg a Lázár Ervin Program keretében.
Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni belső világának története ezúttal nem hagyományos színházi eszközökkel tárult elénk: a költészet zenévé, a fájdalom hanggá, az emlékezés pedig szinte tapintható látvánnyá formálódott. A színpad nem egyszerűen díszlet volt, hanem egy folyamatosan lélegző, lüktető világ, ahol a fények felizzottak, a színek jelentéssé váltak, a hangok pedig hol suttogva közelítettek, hol elemi erővel szakították fel a csendet. A különleges vizuális és hanghatások nem illusztrálták a történetet, hanem újabb rétegeket nyitottak benne: mintha a láthatatlan gondolatok is testet öltöttek volna, és a múlt árnyai egyszer csak a jelen terében kezdtek volna mozogni.
A szavak mögött ott lüktetett egy kor minden kimondott és elhallgatott tragédiája, miközben a szerelem törékeny fénye a legsötétebb pillanatokban sem hunyt ki. Az előadás különleges ereje éppen abban rejlett, hogy nem kész válaszokat kínált, hanem kérdéseket hagyott bennünk, amelyek talán még sokáig velünk maradnak. Hiszen az irodalom akkor válik igazán a részünkké, amikor már nem csupán olvassuk, hanem magunkban hordozzuk.
